Haláláig Budapesten és Szentendrén élt és alkotott. Barcsay sajátosan központi szerepet játszik a "szentendrei festészet"-nek nevezett stílus-konglomerátumban: Vajda Lajostól merít az ikonhagyomány továbbéltetésekor (különösen ami a zárt kontúrú figurákat és az arany háttereket illeti), ugyancsak az ő (valamint Korniss Dezső) kezdeményezését folytatja a szentendrei (barokk) motívumok művészi feldolgozásában, olykor pedig a kassáki "képarchitektúrák" szigoráig redukálja mondanivalóját.1945 utáni munkássága absztrahált női figurák csoportozataival és tájképekkel kezdődik. 1949-ben monumentális kartont rajzol szénnel papírra: a kubisztikusan megtört, egyszerű tömbbé összefoglalt, hatalmas női alakokból jönnek létre később nagy mozaikjai. A nőalak az 1950-es években klasszicizált változatban jelenik meg művészetében. Másik inspiráló forrása a hangulatos szentendrei építészet, melynek kreatív leegyszerűsítésével a konstruktivizmushoz közel álló lírai absztrakt festészetet hoz létre. E motívumokhoz kapcsolódik a festőállvány témája is (1957-től kezdve), mely természetesen éppúgy értékelhető egyfajta önarcképként, mint "a festészet dicsérete" allegóriája leegyszerűsített XX. századi allegóriájaként. Az 1960-as években számos nonfigurativ, geometrikus képet fest, ezek végsőkig redukált, komor fekete-fehér szubsztrátumait mutatjuk be kamara kiálitásunk alkalmával.
__Hangár__Az üzemcsarnok része a valamikori Konzervgyár épületegyüttesének, amely közvetlenül kapcsolodik a Paksi Képtárhoz, a továbbiakban a fejlesztés kezdetéig a Képtár külső projekthelyszíne lesz - kísérletező képzőművészeti műhely. A közel 600 nm léptékű tér, ideális helyszínt biztosít a műhelymunkán alapuló, kísérleti közösségi projekteknek és egyéni kiállításoknak.
ERDÉLYI Gábor festékszínei a képtárgy határain belül maradva definiálják önmaguk művészetben betöltött szerepét. Jelenlegi festményanalizációs érdeklődésének középpontjában a kép oldala és főnézeti mezője közötti keskeny, olykor meghatározhatatlan szélességű képrész áll. Ezzel a fókusszal eljutott egy, a festészeten belüli, de még a művészet által fel nem tárt területre.
 |
||
 |
||
|
||
 |
