Nemes Csaba a hagyományos dokumentumfilm dekonstrukciójával, az irónia eszközével, a megszokott, kiüresedett történet elemeinek eltolásával, nemcsak azt mutatja meg, ami helytelen, ami hibás; a különböző szólamok interferenciája, az alkalmazott filmes és nem filmes eszközök egymásra hatása felszínre hozza azt is, ami a valóságba gyökeret eresztett film lényege, vagyis hogy nem a forma teremti meg az életet a vásznon, hanem az élet rendezi magát formába.
“A műalkotás egyedisége azonos a hagyomány összefüggésrendszerébe történt beágyazottságával. Maga ez a hagyomány persze nagyon is eleven, rendkívül változékony. “ - írja Benjámin 1936-ban. Kiállításunk 2011-ben nem az egyediségre, hanem arra az eleven, változékony hagyományra igyekszik rámutatni, mely ma is keretet biztosít a művészet nyelvén artikulálható kérdések megfogalmazásához.